Táplálkozom, tehát vagyok

az elmúlt hónapok sűrű önvizsgálattal teltek. próbáltam a végére járni, hogy miért táplálkozom gyakorlatilag teljesen életellenes és aberrált módon, a lehető legteljesebb mértékben nélkülözve minden racionalitást. nincs szervi, egészségügyi vagy más, orvosilag meghatározott problémám, ami indokolná ezt az ámokfutást, amit "evés" címén művelek. és amikor azt mondom, "ámokfutás", én tökre nem viccelek.

a lényeg, hogy rájöttem, általában véve kell elgondolkodnom azon, miért alakultak ki a káros étkezési szokásaim, hogyan tudok úrrá lenni az őrületen és a hétköznapokban milyen kisebb-nagyobb lépések fognak visszavezetni az egészséges, ésszerű és kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.

a külső szemlélő számára teljesen átlagos testalakú, huszonéves lánynak tűnhetek, és pillanatnyilag tényleg nincs semmi extrém testkép- vagy étkezési zavarom, ez azonban közel sem volt mindig így. ezzel a bloggal nem csak egy csendesen szemlélődő utazásra vállalkozom a lelkem körül, hanem igenis azon leszek, hogy szembe tudjak nézni a kisebb-nagyobb traumákkal, amiket a mai napig kajába fojtok. enélkül egyszerűen nem tudok igazán jó gazdája lenni a testemnek sem.