A függőség az bizony függőség
Tegnap megint rohamom volt. Azzal kezdődött, hogy "csak egy szem Dumle-t bekapok vacsi után," aztán a dolgok annyira elfajultak, hogy azóta sem tudok szégyenérzet nélkül gondolni a történtekre. Azt szokták mondani, hogy egy függő mindig függő marad, kigyógyulni nem lehet, csak olyan magas szintre fejleszteni az önuralmat és a tudatosságot, hogy képes legyen az ember ellenállni a kísértésnek. Az, ha valaki alkoholista volt, de hónapok, vagy akár évek óta egy pohárral sem ivott, nem gyógyultságot jelent. Pusztán annyit, hogy tudatos, józan belátás eredményeként megtalálta azt a módszert (a teljes absztinenciát), amivel képes kontrollálni a függőséget az életében. A cukorfüggőség ehhez hasonlóan működik. Nincs olyan, hogy csak egy falat, egy szem, egy kocka - ami van, az a féktelen zabálás, az önuralom elvesztése és aztán az órákon át tartó önutálat. Most úgy érzem, az egyetlen járható út számomra, ha egyetlen falatot, szemet vagy kockát sem eszem, ha tényleg kizárom az élet...