Édes és sós álmaim

szoktam kajáról álmodni. és itt most tényleg nem arról van szó, hogy bizonyos álmaimban szerepel az étel, evés, valamilyen egyéni vagy csoportos étkezés, mint a cselekményt előre vivő esemény, hanem az álom központi témája maga a kaja és annak elfogyasztása.

álmodom vastag cukormázzal és sűrű cukorszórással borított fánkokról, ahogy gátlástalanul, két pofára tömöm magamba és az sem érdekel, ha fültől fülig mocskos leszek. álmodom sok fogásos vacsorákról, ahol az egyetlen cél, hogy bűntudat és önutálat nélkül átrágjam magam a teljes ételsoron. álmodom fehér kenyérről, finomított lisztről és cukorról. sok cukorról.

a legtöbb, legintenzívebb ilyen álmom akkoriban volt, amikor napi 800 kalóriás diétára fogtam magam. minden nap du 4 órakor volt az utolsó étkezésem, utána már csak a nyálam csorgott, bármi ehető került a szemem elé. 

a legfurcsább, h ezek mindig boldog, sosem lidérces álmok voltak. csak az ébredés volt keserű.