Kis lépésekben, nagy nehézségek

A böjt idején nem (illetve csak elvétve) ettem csokoládét vagy cukrot. Nyilván voltak kilengések, de a 40 nap legtöbbjén rendületlenül álltam a sarat. Arra gondoltam, hogy ezt igazából akár folytatni is lehetne: az egyszeri nekibuzdulást beemelni a mindennapokba és szokássá tenni. Mindezzel minimalizálni tudnám az amúgy mértéktelen édességfogyasztásomat, keretek közé szorítani és ki tudja, talán még a sóvárgással is leszámolnék a végén.

Egy másik ötlet, hogy a napomat 2 részre osztom: délután 2ig egy lazább, rugalmasabb etapra és aztán 2-től kifulladásig egy szigorúbb részre. Vagyis a bevitt táplálék minősége és mennyisége tekintetében délelőtt megengedőbb lehetek magammal, cserébe viszont délután szigorúan be kell tartani minden előírást, amit okos emberek a diétával kapcsolatban mondanak. Zéró szénhidrát, sok-sok fehérje, gyümölcsöt csak óvatosan, de zöldség jöhet, lefekvés előtt 2-3 órával már ne zabáljam tele magam... csak a szokásos.

Néha már annyira végtelenül unalmas ez a vergődés, ugyanazoknak a soha be nem tartott előírásoknak a mantrázása, gondosan hozzátéve minden alkalommal, hogy "de majd most," csak ez a most mindig a jövő hétfő, vagy a szülinap után, vagy elseje, sosem ez a pillanat. Kevesebb agyalás és több tett kéne.