negatív csúcsok döntögetése

Ahhoz, hogy az ember nekirugaszkodhasson egy jobb, tartalmasabb, egészségesebb életnek és képes legyen maga mögött hagyni a régi, rossz sémákat, el kell érni a gödör alját - ahonnan már tényleg csak felfele vezet az út. Örömmel jelentem, több téves riasztás után nekem is sikerült elérni ezt a mélységet! Azok a shortok, amiket tavaly nyáron is már csak pironkodva mertem megvenni a nagy méretük miatt, idén feszülnek rajtam, mint a dob. Sőt, volt, amelyiket meg sem mertem próbálni, annyira reménytelennek tűnt a helyzet.

Lassan vége a nyárnak, úgyhogy akár megkésett, hiábavaló próbálkozásnak is tűnhet most nekilátni a probléma orvosolásának, de én azért mégis csak tennék egy kísérletet. Nyilván ez sem megy olyan könnyen... Amikor a születésnapomra egy zsáknyi édességet kaptam, legszívesebben elbőgtem volna magam. Előbb örömömben, aztán meg a kétségbeesés miatt, mert így aztán ember legyen a talpán, aki képes bármilyen diéta mellett kitartani.

De ha az egyik oldalról nehézségekbe is ütközöm, máshol igyekszem előbbre jutni: a fizikai aktivitást fokozatosan visszavezetni az életembe. Nem kampányszerű konditerem-látogatásra gondolok, hanem szeretném becsempészni a mindennapjaimba a mozgást olyan formában, ami őszinte örömöt okoz. Rákaptam a teljesítménytúrázásra, illetve általában véve a természetjárásra, ami egyrészt kedves gyerekkori emlékeket idéz fel, másrészt komoly izommunkát jelent a jó levegőn, fillérekért biztosítva a tartalmas hétvégi elfoglaltságot. Egy-egy 18-22 km közötti táv megtétele 1500-2000 kalória elégetésével jár, és ha az ember nem csak a kilátást akarja élvezni, hanem jó időeredményre is törekszik, igen-igen meg kell dolgoztatni a rég elfelejtett izmokat.

Év elején egy hónapig jártam jógázni is, csak aztán részben financiális nehézségek, részben pedig a rengeteg munka miatt abbamaradt ez a projekt, pedig őszintén élveztem a dolgot. Most, hogy anyagilag ismét egyenesben vagyok és talán az időmenedzsment terén is jobban teljesítek, heti 1-2 alkalommal újra rászánom magam, hogy a jógateremben keressem a spirituális középpontomat (addig sem a hűtőajtót nyitogatom). Ideális esetben mindezek mellé be kellene még iktatnom némi futást, lovaglást, HIIT edzést vagy tulajdonképpen bármit, amivel kicsit el tudok távolodni kanapétól, íróasztaltól, ágytól, asztaltól, tévétől.

A sikerhez kellenek távlati célok és kisebb, köztes mérföldkövek. Nekem most egy ilyen van: szeptember 22-én egy kedves barátnőm férjhez megy. Nem tudom, mire lehet elég ez a másfél hónap, de megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle (elsődlegesen azt, hogy beleférjek valamelyik régi ruhámba és ne kelljen újat vennem).